Nagyon francia, kicsit svájci 1

Mi a közös Freddie Mercuryban, Chaplinben és Dosztojevszkijben? Mindhárman otthon érezték magukat a Svájci Riviérán.

Jó ízlésük volt, nem vitás. A Lac Léman, vagy ahogy mi jobban ismerjük, a Genfi-tó környéke, azaz a francia Svájc valóban egyike a legszebb helyeknek Európában. Havas hegycsúcsok, napfényben fürdő szőlőültetvények, sötétkék mély tavak, kristálytiszta levegő.











Hozzá béke, nyugalom és jólét. Ráadásul már többszáz éve. Gazdagságához a helyiek szorgalmán túl azok a protestáns menekültek is hozzájárultak, akik Európa minden részéből özönlöttek Genfbe, a protestáns Rómába, még a XVI. században.

Sisi utolsó hajója

A Svájci Riviéra azóta is tehetős polgárok, kékvérűek és művészek találkozóhelye. A XIX. században az orosz arisztokrácia köreiben is népszerű volt. Genfi jelenlétükre egy gyönyörű ortodox templom emlékeztet, amelyet Anna Fjodorovna nagyhercegnő építtetett. Aranyozott hagymakupoláival különleges látványt nyújt az elegáns Les Tranchées lakónegyedben.

Erzsébet királyné, Ferenc József hitvese is szeretett Montreux környékén pihenni, állítólag jót tett neki a lágy, délies klíma. Ki gondolta volna, hogy a végzet is itt vár rá? Sisi udvarhölgyével 1898. szeptember 10-én a genfi rakparton sétahajóra várakozott. Itt szúrta szíven egy olasz anarchista. A királyné még föllépett a hajóra, azután összeesett. A Beau Rivage szállodában, ahonnan utolsó útjára indult, csupán egy kis vitrin emlékeztet az eseményre: benne egy pár kesztyű, néhány személyes holmi. A rakparton nemrégiben szobrot állítottak a szomorú sorsú asszonynak.

Afrikai szépségek a tóparton

Kíváncsi voltam, vajon mennyiben más e franciák lakta vidék Svájc német kantonjaihoz képest. Már a vonaton feltűnt, hogy Fribourgig németül mondják be először az állomást, onnan már franciául. Persze mindig mindkét nyelven elhangzik. Az utcai plakátok felirata hasonlóképpen változik. De korántsem beszélik egyformán jól a két nyelvet. A franciák nem is szeretnek németül megszólalni, habár az iskolában minden gyerek számára kötelező mindkét nyelv.

Genf belvárosában, de Veveyben is feltűnően sok a színesbőrű járókelő, a fekete szépségek gyönyörű tarka afrikai népviseletben korzóznak a tóparton. Idegenvezetőm meséli, több mint nyolcvanezren ingáznak naponta Franciaországból, és főként a szállodaiparban dolgoznak.

A genfi városi parkban piknikező családok pedig pont úgy szemetelnek, mint bárhol másutt - mondjuk nálunk. Azt a kínos tisztaságot, rendet, amit Zürichben láttam, itt nem tapasztalom. Az óváros egyértelműen franciás hangulatú, párizsias, kovácsoltvas-erkélyes házakkal, a járdákon-tereken kávéházakkal, még a szagok-illatok is franciásak.

Szuperluxus, 150 éve

Egyetlen éjszakára bekukkanthatok a gazdagok fényes kulisszái mögé is: a lausanne-i Hotel Angleterre-ben kapok szobát. Nem akárki lakott itt előttem: maga Lord Byron, aki 1816 júniusában ezen a helyen írta a Chilloni fogoly című művét.

A szálloda kifinomult és gyönyörű, de a szuper luxus egy házzal odébb "lakik", a 150 éves Beau Rivage Palace-ban. Húsz frank (3500 Ft) ellenében használhatom a spa részleg (egyes) szolgáltatásait, amit persze nem hagyok ki. A Cinq Mondes Svájc legelegánsabb szállodai fürdőkomplexuma, megalkotója, Jean-Louis Poiroux tíz éven át utazgatott fel s alá a világban, hogy a legjobb kezeléseket és masszázstípusokat megtalálja.

Ajurvédikus és balinéz masszázs, japán aroma és virágfürdő, színes hammam, tao arckezelés és még számtalan különlegesség várja a vendégeket. Filozófiájuk szigorú, semmilyen állati eredetű készítményt, színezőanyagot vagy ásványi olajat nem használnak. Én csak úsztam egyet a tóra és hegyekre néző medencében, s már ettől boldog voltam...

Mi a közös Freddie Mercuryban, Chaplinben és Dosztojevszkijben? Mindhárman otthon érezték magukat a Svájci Riviérán. Lausanne-ban Henriette kalauzolt, jópofa, közel hetvenéves nő, hajában óriási rózsaszínű masnival. Olyan fürgén szaladt, hogy időnként alig tudtam utolérni. Igazi francia nő, bár született svájci, tesz a szabályokra, és dühös az erőszakosan dohányzásellenes propagandára. Önfeledten gyújt rá ott is, ahol nem szabad, igaz, francia Svájc ezen a téren is sokkal toleránsabb. A három meredek dombon fekvő város utcáin loholunk, megnézzük a Notre Dame-ot, Svájc legszebb gótikus székesegyházát, majd átrohanunk az óvároson. Egy hatalmas völgyhídon sétálunk át, Henriette meséli, régebben sokan vetették a mélybe magukat innen. Különösen ünnepek alatt akartak meghalni, ezért a városban tanuló orvostanhallgatók karácsonykor "ügyeletet" tartanak a hídon. Nagy hepening, sátrakkal, zenével, némi alkohollal, persze csak a hideg miatt. Végül, kérésemre elbuszozunk a Musée de l'Art Brut (Nyers Művészet Múzeuma - nyers fordításban) épületébe. E valóban páratlanul érdekes gyűjtemény minden egyes darabját olyan emberek készítették, akik a társadalom peremére szorultak. Pszichotikusok és elmebetegek, rabok és kétkezi munkások, akik soha nem tanulták a művészetet, megdöbbentő erejű és gyönyörű műveket alkottak. Kilencszáz éves divat Lausanne-ból egy Belle-Époque korabeli, XIX. század végén épült sétahajón utazom tovább. Némi zavar támadt a programomban, nem tudom pontosan, hol várnak rám. A pincérnő roppant készséges, felajánlja, beszéljek a kapitánnyal. Ő román, így mi megértjük egymás nyelvét. Vagy nem? Hát, Magyarországról nem valami sokat tudnak errefelé... Végül a Chillon-i Várnál szállok ki, ahol Christine, az idegenvezető már vár. A Chateau de Chillon Svájc legizgalmasabb történelmi emléke, jelenlegi külsejét a XIII. században nyerte el. A hegyek felé erőd, a tó felőli oldalon hercegi lakosztály. A vár föld alatti boltíves kamráit évszázadokig börtönként használták. Nagy hercegi termének famennyezete fekete márványoszlopokon nyugszik, falát kockás mintázat díszíti - kifejezetten trendi. Egy asztalnál Rousseauval A svájci Riviéra gyöngyszemének nevezett Montreux nem különösebben szép, viszont nagyon-nagyon gazdag. Dzsesszfesztiváljáról és kaszinójáról híres, no meg arról, hogy e városban töltötte utolsó éveit a Queen legendás frontembere, Freddie Mercury. Itt vették föl utolsó lemezét, a Made in Heaven-t, és itt is halt meg 1991-ben, egy, a tóra néző, gyönyörű lakosztályban. Emlékére a parton szobrot állítottak. A Montreux-től nyugatra fekvő kis üdülőhely, Vevey ugyancsak hírességek kedvence volt. Itt élt élete utolsó huszonöt évében Charlie Chaplin, népes családjából ma is laknak itt gyerekek, unokák, dédunokák. A festői fekvésű városkában és környékén megfordult Victor Hugo, Romain Rolland, F. Scott Fitzgerald, Hemingway, Stravinszkij és más ismert művészek. A város azonban nem valamiféle újgazdagok által felkapott luxusüdülő, hanem nyugalmat, békét, állandóságot árasztó hely. A La Clef-hez (A Kulcshoz) címzett kis vendéglőben borozgatott Jean Jacques Rousseau 1730 júliusában. Az asztal még ma is ott áll.