Törökország- Közlekedés

Törökország úthálózata fejlett, jelzésekkel megfelelően ellátott. Az útirányjelző táblák könnyen követhetőek.

Az autópályák minősége kiváló, az egyéb utak az ország nyugati részén - a nagy mértékű útépítéseknek köszönhetően - szintén tökéletesek. A keleti területeken előfordulnak úthibák, azonban ezeket kivétel nélkül "Egyenetlen úttest", illetve a hibák mértékétől függően 30 / 50 km/h sebességkorlátozó táblákkal jelzik. A hibák nagyságára jellemző - bár ez személyautók vonatkozásában nem mérvadó -, hogy Defivel sehol nem kellett lelassítani a 110 km/h körüli utazósebességről, annak ellenére, hogy kíméljük az előtte álló hosszú miatt.

Az utak meglehetősen szélesek, gyakran leállósáv is tartozik hozzájuk, és csak egyes - arányaiban nagyon rövid - hegyi szakaszokon szűkülnek le 2x1 sávra. Az autópályadíj megfizetése kapuknál történik. Néhány példa az árakra 2007-ből: Edirne-Istanbul: 6 YTL, Istanbul-Gerede: 12 YTL, Átkelés a Boszporuszon: 4 YTL (csak Ázsia irányában kell fizetni)

Az utak mennyiségéhez és szélességéhez képest, valamint talán az üzemanyagáraknak köszönhetően a helyközi forgalom csekély, és főként teherautókból áll. A nagyobb városokban gyakoriak a dugók. Általánosságban elmondható a török sofőrök jól vezetnek, nem türelmetlenek, figyelnek egymásra és előzékenyek - de nem feleslegesen udvariaskodók - a közlekedés többi részvevőjével szemben. A gyalogosok jogait (zebra, elsőbbség kanyarodás esetén) elismerik. Ott tartózkodásunk alatt közlekedési balesetet - egy felborult kamion kivételével - nem láttunk. A szabályok értelmezése viszonylag rugalmasan történik, a sebesség jelentős túllépése nem jellemző.

Benzinkutak az ország egész területén sűrűn találhatók. Az üzemanyagárak sajnos rendkívül magasak. Egy liter gázolaj ~320 Ft (2,1-2,2 YTL, Mo: 235 Ft/l) volt 2007 februárjában, a benzin pedig még drágább.

Járműparkja teljesen kultúrált, a járművek átlag életkora érzésre hasonló a hazaiakéhoz. Személyautók vonatkozásában egyrészről a helyben, különböző licencek alapján gyártott régebbi típusok jellemzőek (Tofas Dogan = Fiat Regata, Renault Broadway = Renault 9); Az újabb típusok közül az általunk is ismert néven kapható - szintén helyi gyártásban készülők - a legnépszerűbbek (Renault Thalia, Ford Fiesta, Ford Focus (I. generáció)). Mikrobuszok / kis áruszállítók vonatkozásában a már több évtizede folyamatosan - részben Otosan néven - gyártott Ford Tranzit-ok tekinthetők egyeduralkodóknak. A teherautók, illetve buszok esetében összetettebb a kép, hasonló megfigyelésről nem számolhatunk be. (Talán egyedül a szintén helyi gyártású Ford kamionok említhetők meg.)

Közlekedési rendőrök felszereltsége modern, a néhány éves autókban rendszerint menet közbeni sebesség mérésre is alkalmas berendezés is található. Az igazoltatás az autópálya kapukat követően - főként teherautók esetén - előfordulhat. Szabályosan közlekedő külföldi rendszámú személyautót soha nem láttunk, hogy megállítottak volna. Szabálysértés esetén (pl. sebesség túllépés) a bírság kis szerencsével és jó indokkal (pl. török líra hiánya) elkerülhető.

A határátlépés magyar rendszámú autóval egyszerű és könnyen követhető, ráadásul a határőrök is nagyon segítőkészek. Az autóhoz nemzetközi biztosítást igazoló zöldkártyát kérhetnek, illetve az autó rendszámát a sofőr útlevelében rögzítik. A korábbi évek gyakorlatához képest számunkra is újdonság volt a "dezinfekcija" (fertőtlenítésnek csúfolt lábmosás az autóknak) elmaradása. Bízunk benne, hogy ez nem csak a hideg idő miatt történt.