G�rbe orsz�g kincse: Selmec

A Le�nyv�rra grafitsz�n�, puha pal�stot bor�tott az alkony. A torony fels� szintje csupa ablak, el�ttem, mellettem, k�r�l�ttem hegyek haragosz�ld k�pjai, a lust�n csordog�l� sz�rk�let lassan belepi a v�lgy m�ly�n megb�j� �lmatag kisv�rost, Selmecet. A szesz�lyesen kanyarg� macskak�ves utc�kat, a pomp�s polg�ri palot�kkal k�rbe�p�tett eleg�ns f�teret, �s a d�szes barokk templomokat, ahol hajdan�n b�ny�szok im�dkoztak buzg�n a j� szerencs��rt. Az �zletek m�r vagy egy �r�ja bez�rtak, egy lelket sem l�tni az utc�kon, csak a f�t�ren l�zengenek egy p�ran. Fiatalok, n�h�nyan azok k�z�l, akiket m�g nem cs�b�tott el valamelyik k�zeli nagyv�ros. Selmec lak�i �vr�l �vre fogyatkoznak, m�r csak kilencezren vannak, jobb�ra id�s emberek. Pedig k�tsz�z �vvel ezel�tt majdnem h�romszor ennyien �ltek itt. Akkor m�g teljes g�zzel m�k�d�tt b�nya, amely t�bb t�zezer embernek ny�jtott biztos meg�lhet�st. M�ra azonban j�csk�n megcsappant a hegyek arany- �s ez�stk�szlete, nem gazdas�gos t�bb� a kitermel�s, a lak�k elsz�lling�ztak. A b�ny�t �s k�rny�k�t turistacsalogat� skanzenn� alak�tott�k a hagyom�nyokhoz foggal-k�r�mmel ragaszkod� ittmarad�k.

K�l�nleges �lm�nyben lehet r�sze annak, aki leereszkedik az �vtizedek �ta szenderg� b�ny�ba. Az ember, nem tudni, hogy a tr�fa kedv��rt vagy a biztons�gi el��r�sok miatt, kap egy �ri�si v�zhatlan k�p�nyeget, egy sisakot, amelyet gumigy�r� szor�t a kobakj�ra, egy hunyorg� b�ny�szl�mp�t, no meg egy k�s�r�t, aki ismeri a b�ny�szat cs�nj�t-b�nj�t, �s k�nnyed�n t�j�koz�dik a f�ld alatti j�ratok �tveszt�iben. �vatosan l�peget�nk el�re a sz�k, s�t�t, cs�sz�s folyos�kon. Mintha toj�sh�jon j�rn�nk. Szorong a bez�rts�gt�l az, aki nem szokta meg, hogy hossz� �r�kon �t a f�ld alatt id�zz�n.

S�jt�l�g, Kincskeres� kisk�dm�n... kotor�szok az eml�kezetemben, de k�s�r�m megnyugtat, ez nem sz�nb�nya, nincs mit�l tartanom, csak a fejemet be ne verjem a sziklaboltozatba. Megtudom, hogy a selmeci b�ny�kban haszn�ltak a vil�gon el�sz�r, 1627-ben puskaport b�k�s c�lokra: a kem�ny k�zet felrobbant�s�ra. A hidraulikus szivatty� is itteni, 18. sz�zadi tal�lm�ny, a j�ratokban felgy�lemlett vizet csapolt�k le vele. A kiszippantott talajvizet azt�n mesters�ges tavakba vezett�k, ezekben f�rd�zik nyaranta Selmec h�s�gt�l tikkadt lakoss�ga, meg persze az idel�togat�k.

A b�nyal�togat�ssal egybek�t�tt v�rosn�z�s ut�n els� utunk egy hangulatos kisvend�gl�be vezet, hogy igyunk egyet a b�ny�szok eg�szs�g�re, meg azt�n enn�nk is valami szlov�k specialit�st. Meg�llap�tom, hogy a horec nev�, gy�gyn�v�nyekb�l k�sz�lt p�linkaszer�s�g remek ellenszere a hidegt�l elg�mberedett ujjaknak, majd b�ng�szni kezdem az �tlapot, de sajna egy kukkot sem �rtek bel�le, l�v�n hogy szlov�kul van. A pinc�rl�ny b�josan mosolyog, irul-pirul, de n�met�l, angolul csak �rteget, besz�lni nem besz�l. Szerencs�re szlov�k vend�gl�t�ink a seg�ts�gemre sietnek, �s m�g arr�l is felvil�gos�tanak, hogy a sztrapacska nem az a juht�r�s finoms�g, amit �n annak hiszek, merthogy az egy k�poszt�s �tel. Ha "sztrapacsk�t" enn�k juht�r�val �s pir�tott szalonn�val, akkor brinz�s galusk�t k�rjek. �gy is teszek, �s nem b�nom meg, az �tel fens�ges, �s remek�l cs�szik ut�na a habos pilzeni