Dél-Afrika: asszony egy mobilért 1

Sokan megkérdezték már tőlem, hol élnék a legszívesebben. Azt hiszem, Magyarországnak igazából nincs párja, ha mégis külföldi országot kell választanom, Dél-Afrika, Thaiföld vagy Brazília jöhet szóba. Dél-Afrikában kiváló az éghajlat, nincs rekkenő hőség, mégis melegebb van, mint nálunk, a hőmérséklet ideális. Vannak gyönyörű, üde zöld hegyek, kellemes tengerpart, nyüzsgő városok bevásárlóközpontokkal, szórakoztatónegyeddel.

Pompásak a vadrezervátumok a Dél-afrikai Köztársaságban, az elefántokat, az orrszarvúkat, a gnúkat, az oroszlánokat és a gepárdokat terepjárókról lehet megfigyelni. Az idei télen ismét indulnak közvetlen repülőgépek korlátozott számban Budapestről az Indiai-óceán partján fekvő Durbanbe, az egyik legnagyobb dél-afrikai üdülőtelepülésre.

Durbant az utóbbi években elképesztő iramban fejlesztették, pedig korábban is bővelkedett szórakozási lehetőségekben. Homokos tengerpartja mellé még éjjel-nappal díjtalanul használható úszómedencéket is építettek. Ezek bárki számára elérhetők, nem a hotelekhez tartoznak. Mivel pénz volt bőven, delfináriumot is létesítettek, a gyerekeknek liliputi várost teremtettek. Durbanból aztán el lehet indulni a szafarikra. A nemzeti parkok vadban igen gazdagok, aligha fogunk csalódni.

Félmeztelen zulu lányok

Durban határától busszal is könnyedén elérhető Shakaland. Ez egy mesterséges település, ahol az őslakos zulu törzs mindennapjait mutatják be. Nem mindennapi látvány a műfalu, félmeztelen bennszülött lányokkal, napszemüveges harcosokkal. Az Afrika déli részét benépesítő zulu nép legendás királya volt Shaka, az ő nevét őrzi a Kwazulu-Natal megyében található városka.

Eredetileg nem ő következett volna a trónon, de megölte a bátyját, így ő lett az uralkodó. Az 1800-as években számtalan újítást vezetett be törzsében. Megölette például az öregeket, hogy ne kelljen bajlódni velük, csak a saját anyjával tett kivételt. Ezenkívül új fegyvert talált ki, a hosszított nyelű kést. Korábban a zuluk úgy háborúztak, hogy magukkal vittek öt lándzsát, mindegyiket elhajították, aztán hazaszaladtak. Az angolok ellen ez a módszer nem működött, Shaka találmányát használva viszont nem kellett csata közben elfutni, lehetett tovább harcolni. Ráadásul a király arra is rájött, nem muszáj mindig szemből támadni az ellenségre, lehet oldalról is közeledni.

Ezt követően már nem fordult elő, hogy egy angol harcos ezer zuluval végezzen, csupán néhány százzal tudott megküzdeni, ez meg kevés volt, Shaka többször is győzött túlerőben lévő seregeivel. A király egyesítette a dél-afrikai törzseket, és ezentúl együtt sírtak-nevettek. Illetve csak sírtak, ugyanis Shaka az anyja halálakor egy időre betiltotta a nevetést. Aki jókedvű volt, megölték. Nyolcezer ember örült túl korán, ők lándzsahegyen végezték. Az uralkodó kétezer szűz lányt is feláldozott bánatos korszaka idején. Végül a nagy harcost a mostohatestvére ölte meg egy óvatlan pillanatban.

Shaka halálának évfordulóját nagy vígasságokkal ünneplik meg minden évben a zulu őslakók. 1982-ben amerikai segítséggel szappanoperát készítettek a legendás uralkodó életéről. A sorozatnak akkora sikere volt, hogy Amerikából és más országokból a tévénézők tömegesen utaztak Afrikába, mert meg akarták nézni Shaka otthonát. A gond csak az volt, hogy a valóságban a végül vesztes vezér kunyhói már rég az enyészeté lettek. Hogy a turisták ne csalódjanak, a tévésorozat útmutatásai alapján gyorsan felépítették Shaka apjának a házát (a szappanopera szerint ez teljesen épen maradt). Akkora volt a siker, hogy azóta egyre több kunyhó épül Shakalandban, és egyre többen költöznek ide, mert megélnek abból, amit dédapáik is csináltak: mászkálnak a kunyhó körül, őrt állnak, állatbőrt viselnek és zenélnek.

A településen hotel is működik, összkomfortos kunyhóban lakhatnak az egzotikumra vágyók. A zulu lányok félmeztelenül sétálgatnak, a gyógyítást a varázsló végzi. A zulu műfalu szuper látványosság, a valóság és a fantázia keveredik itt. A harcos a turisták távozásakor már nem zenél tovább, de vadászni eljár, igaz, mobiltelefonon jelenti, ha becserkészte az oroszlánt.


Tigris, oroszlán, gorilla

Az elefántok, orrszarvúk, oroszlánok, párducok védelmére gyakran fellépnek az állatvédők a világ számos nagyvárosában. Egyedül Afrikában nem veszik komolyan őket. Sok országban néhány dollárért bármilyen kihalófélben lévő vadra lőhetünk, akár géppisztollyal is. A Kongói Köztársaságban az éhes gerillák habozás nélkül felfalták a ködben békésen üldögélő hegyi gorillákat. A Ruandában, Ugandában vagy az egykori Zaire területén harcoló csapatok szintén megsütötték és megették az összes körzetükben fellelhető állatot.

Ezzel együtt néhány országban jobb a helyzet, egy 19. század végén született ötletnek köszönhetően. Addig mindenki szabadon ölhette Afrika állatait. Az 1800-as évek közepén rengeteg vadásztársaság járta a fekete kontinenst, és megtizedelték a nagyvadakat. Aztán egyszer csak kipusztult a quagga. Ez az állat a zebra rokona volt, a nyakán és a fején csík húzódott, a hátsó fele pedig a lóéhoz hasonlított. Nem sokkal később lelőtték az utolsó fokföldi oroszlánt.

1889-ben már a búrok és az angolok is látták, hogy ebből baj lesz, ezért úgy döntöttek, elkerítenek egy óriási területet, és ott korlátozzák a vadászatot. A Natali (Dél-Afrika) Népi Tanács létrehozta Afrika első nemzeti parkját, Pongola rezervátum néven. Később a Szváziföld és Kwazulu-Natal megye között fekvő területet a dél-afrikai elnökről Kruger Nemzeti Parknak nevezték el.

Az 1900-as évek elején más gyarmatokon is felvetődött a nemzeti parkok létrehozásának gondolata. A gyarmati rendszer felbomlása után rohamosan nőtt a vadrezervátumok száma, bár nem csupán az állatok védelme érdekében, hanem azért is, mert a kormányok felismerték a turizmusban rejlő lehetőségeket, illetve azt, hogy a szabályozott vadászat segítségével az eddigieknél jóval nagyobb bevételekre lehet szert tenni. De a dél-afrikai Kruger Nemzeti Park vezető szerepe megmaradt, és noha hatalmasabb vadasparkok jöttek létre Tanzániában, Kenyában, felépítésében, szervezettségében a Kruger továbbra is példaértékű.

Sokan megkérdezték már tőlem, hol élnék a legszívesebben. Azt hiszem, Magyarországnak igazából nincs párja, ha mégis külföldi országot kell választanom, Dél-Afrika, Thaiföld vagy Brazília jöhet szóba. Dél-Afrikában kiváló az éghajlat, nincs rekkenő hőség, mégis melegebb van, mint nálunk, a hőmérséklet ideális. Vannak gyönyörű, üde zöld hegyek, kellemes tengerpart, nyüzsgő városok bevásárlóközpontokkal, szórakoztatónegyeddel. Külön osztályok foglalkoznak az állatokkal, figyelik szaporodásukat, viselkedésüket. Az elefántgazdálkodási osztály például kiszámítja, mennyi ormányost képes ellátni a rendelkezésükre álló terület, és ha túlszaporodnak, akkor megpróbálják eladni vagy elajándékozni őket. A szapora nőstények miatt mostanában már vadászati engedélyeket is kiadnak, nemrég 200 állatot le kellett lőni, mert túlságosan sok növényt pusztítottak, és szűkült a többiek élettere. Egyébként bármily meglepő, teljesen vadon Dél-Afrikában már csak egyetlen elefánt él, egy erdőben, a híres erdei elefántok utolsó példánya. De a Krugerben is szabadnak érzi magát minden növényevő és ragadozó, hiszen több tízezer négyzetkilométer áll a rendelkezésükre. A turisták vadregényes kalyibákban tölthetik az estéket, de a kunyhók légkondicionáltak, minibárral, és színes tévével felszereltek. Kora hajnalban és délután vannak a vadlesek, amikor a luxusterepjárókban üldögélő külföldiek békésen figyelhetik, miként ejti el a villámgyors gepárd a gazellát. Afrika egyik legöregebb rezervátuma, a Hluhluwe immár 105 éves, a Zuluföld északi részén fekszik, 280 km-re Durbantől. Megtalálható itt az öt nagy vad mellett a zsiráf, gnú, vadkutya, zebra, rengeteg antilopféle és közel 350 fajta madár. A 96 000 hektáron, gyönyörű hegyvidéki környezetben található park kitűnő úthálózattal rendelkezik. A király asszonyt választ A Dél-Afrika közvetlen szomszédságában fekvő királyságban, Szváziföldön törvény biztosítja az uralkodó és az arisztokrácia asszonyválasztási jogát. A birodalom összes lánya minden évben egyszer felvonul a legfőbb hatalmasságok előtt, akik kiválasztják a nekik legjobban tetsző hajadonokat. Mindez egy hatalmas ünnepség keretében zajlik, amikor is szinte egymást tapossák a fiatal lányok, hogy minél előbb a király és a hercegek színe elé járulhassanak. Eőször az uralkodó választ magának asszonyt. Őfelsége azt is eldöntheti, hogy csak egy éjszakát szeretne, vagy feleségnek is jó lesz a hölgy. A szerencsés leányzót megszólítani sem kell, elég, ha a király lerakja eléje a pajzsát, és már mindenki tudja, hogy hamarosan mi következik. Az uralkodót követően az arisztokrácia tagjai választanak asszonyt a felvonulók közül. Egy lánynak óriási dicsőség akár egyetlen éjszakát is valamelyik nagyúrral vagy a királlyal tölteni. Ha ezt követően visszakerül a falujába, minden férfi őt akarja majd megkaparintani, és nagy tisztelet övezi ezután. Szváziföld jelenlegi uralkodója, III. Mswati harminc év körüli fiatalember, úgyhogy a birodalom összes hajadonja róla álmodik. Apjának, II. Mswatinak 126 felesége volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi évig élt, hanem azt, hogy a nagy népi össztáncon kívül is választott magának asszonyt, amikor úgy hozta kedve. A szvázik rokonai, a shotók és a zuluk vezetőinek már nincsenek ilyen kiváltságai, ők tehénért, lóért, kecskéért és műszaki cikkekért veszik a feleséget. Általában a folyóparton és a falu szélén állnak lesben, itt szemelik ki a leendő arát. Dolgukat megkönnyíti, hogy házasság előtt a szűz lányok nem takarják el a keblüket. Ha megvan a kiválasztott, már csak az apjával kell megegyezni az árban, amely régen 11 tehén volt, manapság lehet egy jó mobiltelefon is. Otthon trágyából Dél-Afrika közepén egy másik autonóm ország is található. Ez Leshoto, amely államformájában is különbözik: királyság. A csokoládénak elképesztő módon tudnak örülni a leshotói pásztorok. Szívük szerint biztosan egy európai édességgyárban dolgoznának, de hát úgy hozta a sors, hogy lovakat és tehenet őriznek az afrikai országban. A kicsiny királyság lakóinak többsége ezzel keresi a kenyerét, és a mai napig cserekereskedelmet folytatnak. Sajtot adnak posztóért, cipőt vesznek túróért. A házukat tehéntrágyából építik. Amikor ez megszárad, olyan kemény, mint a beton. A padló szintén döngölt trágyából készül. Még a sütéshez-főzéshez is elengedhetetlen a tehénürülék, ezzel tüzelnek, mivel kevés a környéken a fa. Egész Leshoto tulajdonképpen egy több ezer méter magasan elterülő hatalmas fennsík, óriási legelő, ahol mindig fúj a szél, és szinte harapni lehet a levegőt. A pásztoroknak alaposan fel kell öltözniük, hiszen hajnaltól napestig őrzik az állatokat, és még arra is ügyelniük kell, hogy a jóllakott tehenek bélműködése rendben legyen, különben leáll otthon az építkezés. A trágyát összegyűjtik, majd az asszonyok foltozzák belőle a házat, sütik rajta a kenyeret. A leshotóiak imádnak ajándékot kapni. A turistákban leginkább azt szeretik, hogy csokoládét és cigarettát hoznak. A pénzt kevésbé értékelik, hiszen nem tudnak igazán mit kezdeni vele. Annyi látogató még nem érkezik ide, hogy ez kizökkentse őket a mindennapokból. Este a tűz fényénél beszélgetnek, falatoznak, villany nincs. A házaknak általában csak egy nyílása van, így nem jön be a hideg, igaz, a fény sem. A feleséget általában vásárolják, lovat vagy tehenet adnak érte. A mennyegzőt követően összeköltözik a család, az asszony neveli a gyerekeket, főz, figyel a háztartásra, és ő jár le a patakhoz is friss vízért. A férj pásztorkodik, és ez nagyjából az összes elfoglaltságát jelenti. Persze mint a legtöbb afrikai országban, a főváros és környéke itt is más képet mutat. Vannak szállodák, reptér, élelmiszer-feldolgozó üzem, sőt, kaszinót is nyitottak. A vendégeket mindenhol kedvesen fogadják, ha szeretnénk, a feleségüket is kölcsönadják. Persze ez már nagyon sok csokoládéba kerül.